Ráadásul ott van az a tény is, hogy ami nekem tetszik nem biztos hogy megegyezik annak az ízlésével, aki a munkámat használni fogja. Rengeteget szoktam dilemmázni ezen, mert szeretném, ha maradandó és hasznos dolgot készítenék, amit örömmel birtokol tulajdonosa.
Az elmúlt hónapok során több ajándéktárgyat is készítettem, és mondhatom, többségük ihletett volt. Egyszerűen tudtam, hogy melyik színt válasszam, milyen formákat kell alkalmaznom. Remélem ez az "ötletroham" megmarad és a jövőben már magabiztosabban vágok bele egy egy darab elkészítésébe.
Ennek a neszeszernek igazából május végén veszi majd hasznát tulajdonosa, amikor is életet ad kisbabájának. Korházba vivős, pakolós nagy neszeszer született az Ő kérésének megfelelően.
A kockamániám is megmaradt, és már régóta terveztem, hogy a tűzést is gyakorolni fogom, így megszülettek ezek a darabok is.
A következő neszeszer egy találkozás eredménye. Megismertem valakit, aki nagyon fontos szerepet fog betölteni családom életében, és ez a találkozás ebben a neszeszerben testesült meg. Mindenképp meg szerettem volna ajándékozni Őt, és egy percig sem kellett gondolkodnom, mi legyen az, vagy hogy milyen színekkel, anyagokkal dolgozzam.
Rózsás verzója pedig Édesanyámé lett.
És amilyen földtől elrugaszkodott és magasztos lelkületű állapotban terveztem meg és készítettem el egy táskát egy különleges embernek, akitől rengeteget tanultam az elmúlt három évben, - pontosan ugyanolyan olyan heves boldogsággal ajándékoztam is oda neki, - anélkül, hogy lefényképeztem volna.
Így most ezt nem tudom megmutatni Nektek :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése